Hoi An, tenger, My Son, pup

Hoi Anbol meg mindig.
Tegnap elgyalogoltunk a tengerpartig. Ugyan azt mondtak, egy laza 20 perces seta lesz, azert mi eleg sokat bandukoltunk, mire odaertunk. Ami nem is lenne gond, ha lenne jarda, es nem akarna minden motoros, autos, busz ledudalni minket az utrol. Ugyhogy holnap bicajra valtunk.

Sajnos ahhoz hideg van, hogy furodni lehessen, de a labunkat azert belegudtuk a vizbe. Bazsinak eloszor a homokkal kellett megbaratkozni, aminek eloszor nem nagyon orult, de utana mar aranyosan tapicskalt benne.
Utana a vizhez is odavittuk, de attol elegge megijedt. Ugyhogy inkabb csak a kezunkbol-nyakunkbol szemlelte a nagy hullamokat. Az persze tetszett neki, amikor engem combig beteritett egy nagyobb hullam es ugraltam, hogy minel kevesbe legyek vizes. Boldogan kacagott a nyakamban:)

Beultunk egy partmenti kis vendeglobe is, ettunk finom tengeri ezt-azt. Szerencsere Bazsi nem csak a rizst szereti itt, de minden mast is. Mivel minden kajahoz sok zoldseget adnak, ezert eleinte csak repaval, zoldbabbal, paradicsommal tomtuk, de most mar szivesen eszi a rakot, tintahalat, csirket, marhat barmilyen szoszban. A tuti kedvenc azert az uborka maradt, amit majdnem mindig tesznek disziteskent a tanyerra:)
Neha az a gond, hogy a kedves vietnamiak azt gondoljak, hogy segitenek nekunk, es kerdes nelkul elveszik tolunk Bazsit, hogy mi Petivel nyugodtan ehessunk. Ma is azon gondolkodtunk, hogy hogyan mondjuk meg nekik kedvesen, hogy mi igazabol szerettuk volna ot is megetetni es adjak mar vissza..Itt tenyleg kerdes nelkul felkapjak es viszik. Amit Bazsi egyaltalan nem ban, meg senkinel nem sirt.

Delutan visszajottunk a szallasra, pihentunk, este pedig be a varosba. Hoi An nagyon kedves kisvaros, nekunk is nagy kedvencunk lett. Tele van lampasokkal, kis utcakkal, regi fahazakkal, es nincs tomeg (max a turistaaradattol). Bazsi sose unja meg bamulni a lampakat, sot lelkesen mondja is, hogy laaaaaampa.
Amugy ujabban rengeteget beszelget. Lehet, a sok uj elmeny miatt nyilt ki ennyire. De ha gyereket lat, egybol ujjong. Nagyon cuki, ahogy szinte odarohan a masikhoz. Sajnos nem mindig ilyen boldog a masik fel, mert Bazsi szereti kicsit kinyomni a szemet, esetleg belenyul a szajaba, vagy egy kicsit megharapja. Pedig a felnottek mindig nagyon unszoljak a gyerekeket, hogy oleljek meg, pusziljak meg Bazsit, mert az szerencset hoz nekik.

Ma elmentunk My Sonba, az osi cham fovarosba. Egy olyan turavezetonk volt, akinek az apukaja vietkong (volt), es talan ennek koszonhetoen a pasi is nagyon katonasan fegyelmezte a csapatot. Ugy ereztuk magunkat, mintha a mokus orsbe csoppentun volna hirtelen..ja, nem, a sas orsbe, merthogy a turankat `Eagle team`-nek keresztelte..Mindenesetre My Son nagyon tetszett, bar tortent egy csoppnyi baleset: Bazsi ugy eltaknyolt az egyik romnal, hogy beverte a fejet es jo nagy pup nott a homlokara. Szegenyke pityergett egy kicsit, de nem nagy a vesz.

Hat ezek tortentek mostanaban. Probaltam kepeket is feltolteni, de ez a gep nem szeretne, ugyhogy majd legkozelebb.