Ami kimaradt

Kicsit fájó szívvel írom ezt a bejegyzést, de mivel nemrég tettem fel a képeinket a netre, és végignézve úgy gondolom, igen csak szép utunk volt, ezért annyira azért mégsem búslakodom.
Azért is szedem össze azokat a látnivalókat, amiket mi kihagytunk, hogy hátha más majd okosabb lesz, szán rá időt és kedvet kap megnézni őket!

Longsheng rizsteraszok, Guangxi, Kína

 Longsheng megyében találhatóak ezek a kb. 500 éves rizsteraszok, még a Ming dinasztia idejéből. A leghíresebb a teraszok közül a Dragon's Backbone, azaz 'Sárkány gerince'. A legjobb június elején látogatni, akkor már nőnek a rizspalánták.
Nekünk azért maradt ki, mert messze volt, drágán vittek volna el minket és úgy hallottuk, februárban a legkevésbé látványos.

Sanjiang szél és eső hidak, Guangxi, Kína

Guangxi tartományban több kisebbség is él, az egyik legjelentősebb a Dong kisebbség. Hagyományaik szerint cölöpházakban élnek és ők építették a fedett hidakat is. A leghíresebb és talán a legszebb közülük a képen látható Chengyang híd, ami úgy néz ki, mintha mini pagodákat tettek volna egymás mellé a folyó felett. Kár, hogy Szolnokra nem egy ilyet húztak fel:)
Azért nem láttuk őket, mert nagyon messze voltak a bázistól, Yangshuotól.

Cat Ba sziget, Észak-Vietnam

 A Ha Long öböl legnagyobb szigete, területének nagy részét egy nemzeti park foglalja el - itt kellett volna túráznunk, majd az éjszakát a közeli öbölben a hajón töltenünk. Csakhogy a baleset (elsüllyedt egy hajó és 12-en meghaltak) miatt a terv meghiúsult és a sziget közelébe se mehettünk.


Hang Son Doong hatalmas barlang, Közép-Vietnam

A Phong Nha – Ke Bang Nemzeti Park területén őserdők, barlangok találhatók és valószínűleg a világ legnagyobb barlangrendszere. A barlangot felülről egy keskeny résen át világítja meg a nap, és különlegessége, hogy saját folyója és dzsungele van, és néhol még vékony felhők is kialakulnak benne. A barlang méretei óriásiak, egy negyven emeletes felhőkarcoló is elférne benne, így könnyen lehet, hogy ez a világ legnagyobb barlangja. Ide azért nem jutottunk el, mert Bazsival nehéz lett volna megszervezni és elég messze is volt a bázistól, Hoi Antól.
Még több kép itt.

Hué és a királysírok, Közép-Vietnam

 
Hué volt Vietnam korábbi fővárosa, a Parfüm-folyó partján fekszik. De nem is annyira a város érdekes, sokkal inkább a környéken található Nguyen dinasztia királyainak sírjai.
Ez szintén azért maradt ki, mert messze lett volna és nehéz 1 nap alatt megjárni Hoi Anból.


Úszó piac, Mekong delta

Ahhoz, hogy az úszó piacokat is megnézzük, 2 napra kellett volna elutazni Saigonból a Mekong deltához, de nekünk már csak 1 maradt mielőtt hazarepültünk volna.
Így is sok szépet láttunk ott és hajókáztunk egy csomót a nagy folyón.




Az úszó piacon a környékről hozzák a kofák a portékát: leginkább gyümölcsöket, de kapni lehet halat, kókuszt és zöldséget is (gondolom, szuvenírt is:).


  

  

Big Buddha ülő szobra és a libegő, Lantau szigete, Hong Kong


Hatalmas bronz buddha szobor (a Kínában található 5 legnagyobb buddha szobor egyike), 34 m magas, és jó időben akár még Macaoból is látni.

Nem is csak annyira a szobrot sajnáltam, hogy lemaradtunk róla, de a libegőt is (Ngong Ping 360), ami felvisz a hegyre. Tengerszoros és a hegyek felett visz az út, és közben gyönyörű a kilátás.






Persze még felsorolhatnám itt Macau-t, az utcai árusokat vagy Phu Quoc szigetét is szépen képekkel, de ezért lesz majd jó visszamenni egyszer, hogy ezeket mind megnézzük.

Itt a vége fuss el véle!

Az utazás képekben

Feltettem (végre) a képeket!

You can find our pics here:

Vietnam
https://picasaweb.google.com/konig.laura/Vietnam#

Hong Kong, China
https://picasaweb.google.com/konig.laura/HongKongYangshuoKina#

Utazzunk gyerekkel

Sokkal jobban viselte az utazást, mint ahogy reméltük. A 9-10 órás repülőutak meg se kottyantak neki. Szívesen evett pálcikával, megkóstolta a tengeri herkentyűket, elgagyarászott a kínai és vietnami babákkal, és boldogan cseverészett mindenkivel. Egyedül az számított, hogy mi a közelben legyünk.

Direkt olyan úti célt választottunk, amiről tudtuk, hogy gyerekkel könnyen járható, mert segítőkészek, kedvesek az emberek. Ez be is jött. Persze mehettünk volna valahova közelebb is, de nagyon szerettünk volna teljesen más kultúrába csöppenni. Az a meglátásom, hogy ha más is ilyen utazás mániás, mint én, akkor még akkor menjen, amikor a gyerek ilyen csöpp, mert sokkal könnyebb vele. Neki még csak annyi kell, hogy anya és apa vele legyen.

Próbáltuk ott is tartani a jól bevált rendszerünket: minden reggel kapott egy adag tápszert, sokszor visszamentünk a szállásra a délutáni sziesztájára, akkor ebédeltünk, amikor itthon is szokott, és ha véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy akkor nem találtunk éttermet, akkor itthoni üveges bébikaját kapott. Vittük a kedvenc játékait és ahol lehetett kiengedtük a babakocsiból, hogy járkálhasson.

Nem lett sosem beteg és végig jókedvűen vigyorgott mindenkire:)

Látott rizsföldet, karszthegyeket, tengert, vonatot; megtanult lépcsőzni, szívószállal inni, felfedezte a buszt (és onnantól kezdve minden - még én is - busz lett:) és a bicajozást; aludt reptéren, hajón, biciklin, hordozóban, babakocsiban, vonaton.

Nem bántuk meg, nagyon jó volt. Ha nem is fog erre emlékezni, most látjuk rajta, hogy sokat fejlődött kint, sokat nőtt, rengeteg benyomás érte, amikből szerintem csak profitálni fog.

Egyedül a jetleggel szenvedünk most már itthon: Bazsikám hajnal 4-kor már kukorékol és fel kell vele kelnünk.

És ha már terveztem írni arról, hogy mi maradt ki Bazsi miatt és miért volt jó, hogy velünk jött:

- Bazsi maga is egy program. Ha épp nem volt semmi különös tennivaló, akkor is lefoglalt minket, hogy benne gyönyörködtünk, az új tudományain vigyorogtunk, tanítgattuk, etettük, altattuk (bár azt nem kellett gyakran), sétáltattuk, stb.

- Esténként nem mentünk semerre, mivel általában 8-9 között aludt el, de olyan sűrűek voltak a napok, hogy amúgy sem terveztünk nagy dínom-dánomot. Majd behozzuk itthon.

- Kimaradt az utcai evészet, mert nem csak Bazsit akartuk megkímélni bármiféle gyomor betegségtől, magunk sem akartunk kidőlni, hogy minden teendő a másikra maradjon. (utólag nézve lehet, nem kellett volna ennyire szigorúnak lennünk, nem hiszem, hogy gond lett volna)

- Sokkal óvatosabban, megfontoltabban utaztunk, mint eddig bármikor. Előre megvettünk/ lefoglaltunk majdnem mindent, helyben keveset intéztünk. Ez biztos drágította egy picit az utat, de sok vesződségtől megkímélt. 

- Minden újabb megérkezés után taxiba pattantunk és nem kezdtünk el buszokat keresgélni csomagostul. Azt hiszem, ezt gyerek nélkül is alkalmazzuk - legalábbis az olcsó taxik országaiban. Így sokkal gyorsabban és könnyebben megérkeztünk a nagy csomagokkal.

Amiket ajánlunk és amiket nem

Emlékszem, amikor az utazásra készültem, nekem is jól jöttek a tippek a hotelekre, utazásszervezőkre, megnéznivalókra vonatkozóan. Ezért én is közzé teszem a tuti tippjeinket és a kerülendőket is (szerencsére ebből kevés).

HONG KONG, SZÁLLÁS

Hong Kongról annyit tudtunk, hogy nehéz normális szállást találni, amiben elfér az ember és még ablaka is van. A booking.com-on találtam a JJ Hotelt (http://www.jjhotel.com.hk/), ami a képek alapján szinte luxus hotelnek tűnik. Na, azért attól messze van:)
Eléggé meglepődtünk, amikor a taxi egy irodaház előtt tett le minket, aminek a neve Lucky Center. Ebben található a 9-12. emeleten a hotel rész. Tehát se lobbi, se saját étterem. A recepció is csak egy íróasztal volt egy sarokban. Az ablakunk pedig egy hatttttalmas felhőkarcoló építkezésére nézett. Ablakot nem lehetett nyitni, és állandóan zaj volt, a fürdő pedig csak egy üvegfallal volt elválasztva a szobától. De azért mi szerettük:) Közel a belváros, nagy és jó az ágy, tiszta, barátságos szoba.

YANGSHUO, SZÁLLÁS

Az abszolút kedvencünk a Yangshuo Mountain Retreat (http://www.yangshuomountainretreat.com/) volt. Nem a városban volt, hanem kint a folyó mellett, kicsit odébb a városközponttól. Ezért vagy biciklivel, vagy taxival, vagy a hotel kisbuszával tudtunk bemenni. Nagyon finom kaják, nagyon kedves személyzet, kölcsön bicajok, gyönyörű környezet...csak az időjárást kellett volna kicsit jobban intézni. Aki erre jár, mindenképp ide menjen lakni, sokkal kellemesebb, mint a városban.

És mindezek mellett ez egy környezettudatos hotel, ezért saját ciszternájuk van és nem öntenek vissza semmit a szomszédos folyóba, saját üzemelésű berendezéssel melegítik a vizet, a szobákban pedig a környező bambuszokból készült bútorok vannak. A személyzet a környékbeli kis falvakból érkezett, taníttatják, etetik, foglalkoztatják őket.
Egyedül azt nem értettük, hogy ha ennyire ügyelnek a környezet megóvására, akkor miért nincs valami fűtőberendezés a hidegebb napokra ahelyett, hogy mindenki a sok energiát felhasználó légkondijával fűti be a szobáját.

GUILIN-HANOI VONAT

Aki szeretne hozzánk hasonlóan Kínából Vietnámba jutni, az vagy kitérővel, átszállással tud Guilinből Hanoiba repülni, vagy vesz egy egész drága (fejenként 30 ezer ft a soft sleeperre) vonatjegyet az éjszakai vonatra. A vonatjegyet Yangshuoban vettük meg, onnan buszoztunk Guilinba (kb 1 óra). A kínai vonat rendben van, a vietnámi nagyon ramaty. És igen, sajnos le kell szállni a határnál és vonatot váltani.
Ami még fontos információ, hogy ez a vonat (T5-ös számú) jelenleg csak hétfőn és pénteken közlekedik!

HANOI, SZÁLLÁS

Egy tipikus keskeny és magas épület volt a Sunrise Hotel. Ügyelni kell arra, hogy Hanoiban elég sok az azonos nevű szálloda, Sunrise-ból is találtunk legalább 2-3-at. Nem volt bent az óváros legnyüzsibb utcáiban, de közel volt így is minden. A reggelit elég furcsának találtuk, inkább a vietnámi vendégeket szolgálta (volna) ki, ha lettek volna: volt főtt tészta meg husi, mint egy rendes ebéd. Szép nagy szobánk volt, de nem úsztuk meg a zajt.
Bár ahogy visszagondolok, egyedül Yangshuoban nem volt zajos a szobánk, máshol vagy a légkondi, vagy a közlekedés hallatszott be.
Ami viszont mégsem teszi kellemes emlékké a Sunrise Hotelt, hogy amikor visszaértünk a 2 napos Halong öböl túráról, akkor az előre lefoglalt szobánkat mégis kiadták másnak, minket pedig elküldtek egy másik (partner) szállodába, ami nem is volt túl jó helyen és borzalmas szobát kaptunk ablak nélkül.

HALONG ÖBÖL TÚRA

Mi is barátoktól kaptuk a tippet, hogy a Halong öbölbe a Vega Travellel (http://www.vega-travel.com/) érdemes menni, mert megfizethető és jó szolgáltatást nyújtanak. Az csak a mi balszerencsénk, hogy pont akkor történt a baleset, ami miatt a túra lerövidült és nem aludhattunk a hajón sem. Viszont ezt a helyzetet a mi túravezetőnk szerintem ügyesen oldotta meg, és nem mentünk vissza Hanoiba lógó orral.

HOI AN, SZÁLLÁS

Szerintünk ha valaki Közép-Vietnámba is ellátogat, akkor Da Nang helyett Hoi Anban keressen szállást. Mi ugyan kihagytuk Huét, de úgy tudom, azt Hoi Anból is meg lehet látogatni (3 óra utazás). My Sonba pedig szerveznek fél napos utazásokat.
Hoi An nagyon helyes városka egy folyó mentén, és közel van a tengerpart is.

Mi a Sunflower Hotelt találtuk a neten, amit nagyon megszerettünk. Egyrészt sosem kongott az ürességtől, ami jó jel, másrészt nagyon nagyon kedvesek voltak velünk (és főleg Bazsival), és még a reggeli is nagyon finom volt változatos svédasztallal. A szobánk kényelmes, jó nagy, erkéllyel. Ugyan a városközponthoz egy jó 30-40 perces sétával jutottunk el, lehetett kérni shuttle buszt, ami gyorsan bevitt minket.


HOI AN, BICAJTÚRA

Az egyik kedvenc élményünk a bicajtúra volt Hoi Anból a környező szigetekre. Lehet egy egész napra is menni, de mi csak a félnaposat választottuk, hogy Bazsi ne unja el magát. Ugyan már régebben ajánlottam ezt a céget, aki szervezi a túrákat, ide is leírom: Heaven and Earth (http://www.vietnam-bicycle.com/).
Utaztunk hajóval, áttekertünk hidakon, megnéztük a hajó-, matrac-, jégkészítőket, kipróbáltuk a kis kerek "basket boat"-ot, találkoztunk a helyiekkel.

SAIGON, SZÁLLÁS

Saigonban is olyan szállást kerestünk, mint a többi helyen: legyen közel a látnivalókhoz, tiszta, rendes szobát kapjunk, ne legyen horribilis ára. Így találtuk meg a Tulips Hotelt. Nem volt életünk legszebb szállodája, de a legrosszabb sem. 2 utcára volt a nagy piac, viszont éttermek nem hemzsegnek a környéken.

Hazaértünk

Tegnap délben megérkeztünk Pestre. Nem volt egy egyszerű menet, összesen 36 órát utaztunk. Ismét Bazsi nyert, ő bírta legjobban.

Szombaton helyi idő szerint 4.40-kor csörgött az ébresztőnk Saigonban. Gyorsan összepakoltuk a maradékot, Bazsit megetettük és már indultunk is kicsekkolni. A kis aranyos recepciós srác egy kemping ágyon aludt a recepciós pult mögött:) Aztán hívott egy taxit és mentünk a reptérre. Útközben láttuk, ahogy 5.20kor a parkban (még félhomályban) együtt aerobicoztak a lelkes koránkelők!
Szerencsére nem volt semmi gond, simán becsekkoltunk a HCMC-Guangzhou járatunkra. Azért aggódtunk egy picit, mert a decemberben tönkrement Aerovivától vettük a jegyet a csőd előtt kb pár nappal.

Saigon (HCMC) reptér

Kínában, Guangzhouban olyan hatalmas ellenőrzések voltak a belépésnél, hogy iszonyat. Petit percekig méregette a határőr, hogy ugyanaz-e, mint aki az útlevelében levő képen van.

Miután lerendeztünk végre mindent és mindenkit, gyorsan kerítettünk egy taxit és rohantunk a vasútállomásra, hogy mielőbb Hong Kong felé robogjunk. Sajnos persze pont az orrunk előtt ment el a vonat, a következő pedig fél 4-kor indult. Ami azért volt rossz hír, mert Hong Kong Lantau szigetén található Buddha szoborhoz a libegő csak 6.30-ig van nyitva - és én mindenképp fel akartam menni.

A vonat tehát fél 6-ra érkezett meg Hung Hom-ba, a hong kongi állomásra. Rohantunk a csomagokkal a metróhoz, átszálltunk, rohantunk, és 6.28-ra odaértünk. És az orrunk előtt lezárták! Hiába próbáltam a kis hülye kínainak mondani, hogy egészen Saigonból utaztunk idáig, és már éjjel megyünk is tovább, semmi nem hatott rá. Közölte, hogy ők bizony kommunisták..kösz...nagyon kiakadtam. Ha hinnék a sorsban, biztos úgy magyaráznám, hogy azzal, hogy az országba belépésnél tökörésztek velünk, hogy a vonatunkat épp lekéstük, hogy késve töltöttük ki a Hong Kongba belépős papírjainkat és vagy 2 percet vesztettünk..mind mind jel volt, hogy nem kell felmennünk nekünk, de azért én inkább csak csalódott voltam. De még biztosan megyek arrafelé és megnézem magamnak a felvonót és Buddhát is!

Így aztán már csak a reptérre mentünk ki, a városba nem. Szerencsére Bazsinak tudtunk tápszert adni, hamar el is aludt, miután bekalandozta minden zegét-zugát a várónak.

alvás a Hong Kongi reptéren

1.15-kor pontosan fel is szálltunk. El sem akartam hinni, hogy Bazsi sem a beszállásnál, sem a felszállásnál nem ébredt fel! Sőt!! Majdnem az egész utat átaludta, leszállás előtt kb 2 órával ébredt. Persze utána nem volt megállás, járkálhattunk fel-alá a sorok között.

Helsinkiben hatalmas hó fogadott minket és kinti -7 fok. Persze nem mentünk ki (sajnos:)

Inkább megnéztük a Mikulás boltot:)

További 3 órát kellett várni a gépünkre.

Végül aztán magyar idő szerint 11 körül megérkeztünk - nekünk addigra vietnámi idő szerint már vasárnap este 6 volt. Összesen 36 órát utaztunk.



Mikulás bolt Helsinki repterén



a nagyutazó

kipukkadtunk

Holnap indulas haza

Holnap hajnalban vissza Guangzhouba, utana Hong Kong (drukkoljatok, hogy legyen idonk a nagy Buddhat megnezni es libegozni), majd vasarnap ejjel Helsinkin keresztul haza.
De nem bucsuzok meg teljesen a blogtol, mert csomo erdekesseget, hasznosat, kepeset szeretnek meg kozzetenni. Na meg a mai Mekong delta turarol is.

Saigon egy delutan utan

Itt is vagyunk, utolso allomasunkon: Saigonban. Innen mar csak a Mekong deltat megyunk el megnezni (remelem), utana szombaton vissza Guangzhou (Canton, Kina), es onnan vonattal Hong Kong, ejjel pedig haza.
Sajnos itt sem szereti a gep a kartyamat (remelem, nem lesz ezzel gond otthon, `csupan` 2 es fel het ut kepei vannak rajta..), ezert Hoi An kepeket nem tudtam feltolteni.

Na, de megkerkeztunk Saigonba!! Olyan erzes, mintha most erkeztunk volna meg a Tavol Keletre igazan, mert itt tenyleg paras meleg - sot inkabb hoseg van. Petinek nagyon tetszik, nekem is (a meleget leszamitva:)
Saigon elso latasra sokkal fejletteb, mint Hanoi. Itt porog az elet, megy a business, millioak az utcan, meg tobb motoros, mint Hanoiban. A szallasunk jol bent van a varos kozepen, konnyen elerunk parkokat, ahol epp labtengoztak a helyiek (nem tudom, ez e a helyes kifejezes, Szolnokon emlekszem, igy hivtak a fiuk a suliban:)..bar itt valami tollas labdafelevel jatszak.
Van itt egy jo nagy felhokarcolo is, epp ralatunk az ablakunkbol. Felfedeztuk a nagy piacot (itt van nem messze tolunk), a Notre Dame-ot, az operat, a folyot. Ettunk pho levest is vegre, Bazsinak izlett csak igazan:) Olyasmi, mint a husleves, csak persze mas fuszerekkel es sok rizstesztaval. Az en nagy adag levesemnek tobb, mint a felet befalta.

Belefutottunk mar a KPMG-be is:)
Ettunk egy borzalmas jegkremet, aminek a fele a kukaban landolt Bazsi hatalmas bombolesevel kiserve. De utan ki lehetett engesztelni egy kis csokis cheesecake-kel.
Holnap talakozunk Csabival (egyetemi evfolyamtarsam, itt angol tanar) Addig is joejt, jo hosszu volt ez a nap is, reggel 5.30kor keltunk a repcsi miatt.

ebedszunet a parkban

ebed az uton

pho leveseink

a motoros is pihen neha

vannak egy paran

Bicajtura

Tegnap (kedden) befizettunk egy felnapos bicajturara Hoi Anbol. Szerencsere volt nekik olyan bringajuk, aminek volt gyerekulese is. Szerencsenkre pont kifogtuk a legkellemesebb idot es meg a nap is kisutott. Atvittek minket kishajoval a kozeli szigetre, onnan indult a tura. Utkozben megneztuk, hogy a helyiek hogyan keszitenek gyekenyszonyeget (amit ok matracnak hivnak es azon alszanak), `basket boat`-ot, vagyis (talan) kosar hajot - ami kerek alaku azert, hogy amikor a franciak adot vetettek ki a hajokra, akkor azt tudjak mondani a vietek, hogy ez nem is hajo, csak egy kosar:)
Lattunk meg jegcsinalo `uzemet`, hajokeszitoket, bicajoztuk rizsfoldek, kis folyok mellett, mindenki kedves es segitokesz volt, igazan idilli delutan volt.

Kozben Bazsi vigan parolazott a helyiekkel, de azert akkor mar kicsit felszisszentunk, amikor egy 85 eves rozzant nenike akarta volna lenyulni..Szerencsere a turavezeto lanyon kivul volt egy asszisztens is, aki mindig hozta-vitte Bazsit, es felugyelt ra szivesen.
Nagyon jol ereztuk magunkat, megerte elmenni veluk.

Aki esetleg Hoi Anban jar, mindenkepp menjen es probalja ki - akar 1 egesz napra is: Heaven and Earth

kishaver

lelkes lanykak, Bazsi a sztar

szuletett `basket boat` tehetseg

Bazsi itt is ott is

ezen a hidon mi inkabb gyalog mentunk

Hoi An, tenger, My Son, pup

Hoi Anbol meg mindig.
Tegnap elgyalogoltunk a tengerpartig. Ugyan azt mondtak, egy laza 20 perces seta lesz, azert mi eleg sokat bandukoltunk, mire odaertunk. Ami nem is lenne gond, ha lenne jarda, es nem akarna minden motoros, autos, busz ledudalni minket az utrol. Ugyhogy holnap bicajra valtunk.

Sajnos ahhoz hideg van, hogy furodni lehessen, de a labunkat azert belegudtuk a vizbe. Bazsinak eloszor a homokkal kellett megbaratkozni, aminek eloszor nem nagyon orult, de utana mar aranyosan tapicskalt benne.
Utana a vizhez is odavittuk, de attol elegge megijedt. Ugyhogy inkabb csak a kezunkbol-nyakunkbol szemlelte a nagy hullamokat. Az persze tetszett neki, amikor engem combig beteritett egy nagyobb hullam es ugraltam, hogy minel kevesbe legyek vizes. Boldogan kacagott a nyakamban:)

Beultunk egy partmenti kis vendeglobe is, ettunk finom tengeri ezt-azt. Szerencsere Bazsi nem csak a rizst szereti itt, de minden mast is. Mivel minden kajahoz sok zoldseget adnak, ezert eleinte csak repaval, zoldbabbal, paradicsommal tomtuk, de most mar szivesen eszi a rakot, tintahalat, csirket, marhat barmilyen szoszban. A tuti kedvenc azert az uborka maradt, amit majdnem mindig tesznek disziteskent a tanyerra:)
Neha az a gond, hogy a kedves vietnamiak azt gondoljak, hogy segitenek nekunk, es kerdes nelkul elveszik tolunk Bazsit, hogy mi Petivel nyugodtan ehessunk. Ma is azon gondolkodtunk, hogy hogyan mondjuk meg nekik kedvesen, hogy mi igazabol szerettuk volna ot is megetetni es adjak mar vissza..Itt tenyleg kerdes nelkul felkapjak es viszik. Amit Bazsi egyaltalan nem ban, meg senkinel nem sirt.

Delutan visszajottunk a szallasra, pihentunk, este pedig be a varosba. Hoi An nagyon kedves kisvaros, nekunk is nagy kedvencunk lett. Tele van lampasokkal, kis utcakkal, regi fahazakkal, es nincs tomeg (max a turistaaradattol). Bazsi sose unja meg bamulni a lampakat, sot lelkesen mondja is, hogy laaaaaampa.
Amugy ujabban rengeteget beszelget. Lehet, a sok uj elmeny miatt nyilt ki ennyire. De ha gyereket lat, egybol ujjong. Nagyon cuki, ahogy szinte odarohan a masikhoz. Sajnos nem mindig ilyen boldog a masik fel, mert Bazsi szereti kicsit kinyomni a szemet, esetleg belenyul a szajaba, vagy egy kicsit megharapja. Pedig a felnottek mindig nagyon unszoljak a gyerekeket, hogy oleljek meg, pusziljak meg Bazsit, mert az szerencset hoz nekik.

Ma elmentunk My Sonba, az osi cham fovarosba. Egy olyan turavezetonk volt, akinek az apukaja vietkong (volt), es talan ennek koszonhetoen a pasi is nagyon katonasan fegyelmezte a csapatot. Ugy ereztuk magunkat, mintha a mokus orsbe csoppentun volna hirtelen..ja, nem, a sas orsbe, merthogy a turankat `Eagle team`-nek keresztelte..Mindenesetre My Son nagyon tetszett, bar tortent egy csoppnyi baleset: Bazsi ugy eltaknyolt az egyik romnal, hogy beverte a fejet es jo nagy pup nott a homlokara. Szegenyke pityergett egy kicsit, de nem nagy a vesz.

Hat ezek tortentek mostanaban. Probaltam kepeket is feltolteni, de ez a gep nem szeretne, ugyhogy majd legkozelebb.

Hoi An

Hoi An Kozep-Vietnamban van mar (hivatalosan Del-Vietnam resze), szep, meleg, mar papucsban-szandiban, csak a magammal hozott torokbajomat kell kikuralni es kesz is:) Most hol van hangom, hol nincs..ami eleg vicces, amikor pl Bazsit altatnam enekelve es csak minden 2. szo hallatszik, vagy rendelni szeretnek az etteremben, de nem ertik, hogy mit. Szerencsere mar nem faj, ez mar inkabb a vicces resz:)
Itt megnezzuk majd My Son osi varosat, a tengerpartot, es meg Hueval kacerkodunk, ami egy picit odebb van.