Utazzunk gyerekkel

Sokkal jobban viselte az utazást, mint ahogy reméltük. A 9-10 órás repülőutak meg se kottyantak neki. Szívesen evett pálcikával, megkóstolta a tengeri herkentyűket, elgagyarászott a kínai és vietnami babákkal, és boldogan cseverészett mindenkivel. Egyedül az számított, hogy mi a közelben legyünk.

Direkt olyan úti célt választottunk, amiről tudtuk, hogy gyerekkel könnyen járható, mert segítőkészek, kedvesek az emberek. Ez be is jött. Persze mehettünk volna valahova közelebb is, de nagyon szerettünk volna teljesen más kultúrába csöppenni. Az a meglátásom, hogy ha más is ilyen utazás mániás, mint én, akkor még akkor menjen, amikor a gyerek ilyen csöpp, mert sokkal könnyebb vele. Neki még csak annyi kell, hogy anya és apa vele legyen.

Próbáltuk ott is tartani a jól bevált rendszerünket: minden reggel kapott egy adag tápszert, sokszor visszamentünk a szállásra a délutáni sziesztájára, akkor ebédeltünk, amikor itthon is szokott, és ha véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy akkor nem találtunk éttermet, akkor itthoni üveges bébikaját kapott. Vittük a kedvenc játékait és ahol lehetett kiengedtük a babakocsiból, hogy járkálhasson.

Nem lett sosem beteg és végig jókedvűen vigyorgott mindenkire:)

Látott rizsföldet, karszthegyeket, tengert, vonatot; megtanult lépcsőzni, szívószállal inni, felfedezte a buszt (és onnantól kezdve minden - még én is - busz lett:) és a bicajozást; aludt reptéren, hajón, biciklin, hordozóban, babakocsiban, vonaton.

Nem bántuk meg, nagyon jó volt. Ha nem is fog erre emlékezni, most látjuk rajta, hogy sokat fejlődött kint, sokat nőtt, rengeteg benyomás érte, amikből szerintem csak profitálni fog.

Egyedül a jetleggel szenvedünk most már itthon: Bazsikám hajnal 4-kor már kukorékol és fel kell vele kelnünk.

És ha már terveztem írni arról, hogy mi maradt ki Bazsi miatt és miért volt jó, hogy velünk jött:

- Bazsi maga is egy program. Ha épp nem volt semmi különös tennivaló, akkor is lefoglalt minket, hogy benne gyönyörködtünk, az új tudományain vigyorogtunk, tanítgattuk, etettük, altattuk (bár azt nem kellett gyakran), sétáltattuk, stb.

- Esténként nem mentünk semerre, mivel általában 8-9 között aludt el, de olyan sűrűek voltak a napok, hogy amúgy sem terveztünk nagy dínom-dánomot. Majd behozzuk itthon.

- Kimaradt az utcai evészet, mert nem csak Bazsit akartuk megkímélni bármiféle gyomor betegségtől, magunk sem akartunk kidőlni, hogy minden teendő a másikra maradjon. (utólag nézve lehet, nem kellett volna ennyire szigorúnak lennünk, nem hiszem, hogy gond lett volna)

- Sokkal óvatosabban, megfontoltabban utaztunk, mint eddig bármikor. Előre megvettünk/ lefoglaltunk majdnem mindent, helyben keveset intéztünk. Ez biztos drágította egy picit az utat, de sok vesződségtől megkímélt. 

- Minden újabb megérkezés után taxiba pattantunk és nem kezdtünk el buszokat keresgélni csomagostul. Azt hiszem, ezt gyerek nélkül is alkalmazzuk - legalábbis az olcsó taxik országaiban. Így sokkal gyorsabban és könnyebben megérkeztünk a nagy csomagokkal.